[ Pobierz całość w formacie PDF ]

E pillanatban ment el mellette az étterembeli fiatal férfi. A
steward hangosan felolvasta a sürgönyt, aztán úgy, hogy a mellettük
elhaladó is jól érthette, azt kérdezte: - Subraja a rendeltetési hely? -
Igen. Nem elég olvasható az írás? - kérdezte Milde.
- Dehogynem, csak a táviratokkal vigyázni kell, nagyságos
kisasszony.
A férfi felkapta a fejét. Megállt, egy másodpercig bizonytalanul
nézett Mildére. Aztán hirtelen elhatározással odalépett hozzá és
meghajolt.
- Elnézését kérem, nagyságos kisasszony, hogy bátorkodom
megszólítani. De éppen most hallottam, egészen tisztán, amint a
steward a Subraja szót kiejtette. Nos, nem tudom megállni, hogy meg
ne kérdezzem: a kis Subraja szigetrQl van szó, a Sumba és a Timor
nevq Szunda-szigetektQl délre? Engedje meg, hogy bemutatkozzam:
a nevem Bergen. Én is éppen Subrajára szándékozom utazni.
Huncut mosoly jelent meg Milde ajkán.
- Akkor, ha nem tévedek, ön a mérnök, aki Subraján csatornát
akar építeni? A férfi meglepQdött, de aztán jókedvqen elmosolyodott.
- Mi az ördög, nagyságos kisasszony, csak nem ön a nQi Sherlock
Holmes? A lány halkan elnevette magát.
- Nem, legalábbis eddig még nem fedeztem fel magamban egy
szikrányi tehetséget sem az ilyesmihez. Egy kis kombinációs
képesség, ez minden. Tudom, hogy Subraja egészen kicsi sziget,
Péter Hagenau tulajdona, és hogy Qrajta és a leányán kívül nincs- a
szigeten európai ember. Engem Hagenau kisasszony számára
fogadtak fel társalkodónQnek, tehát én is éppen útban vagyok Subraja
felé. Hagenau úr nagynénje, Rodeck jogtanácsosné asszony, elhunyt
édesanyám barátnQje szerezte nekem ezt az állást. TQle tudom, hogy
Hagenau úr egy mérnököt hozat a szigetre, aki csatornát épít neki.
Ön pedig azt állítja, hogy Subrajára utazik, nem volt tehát nehéz
kitalálnom, hogy ön az a bizonyos mérnök.
Rudolf Bergen jókedvqen felnevetett.
- Tehát útitársak vagyunk, és elQreláthatólag egészen hosszú
ideig lakótársak is leszünk. Úgy vélem, ez már most jó barátságra
kötelez bennünket. Természetes nyugalma és magabiztossága miatt
már korábban is nagyon rokonszenvesnek találtam önt. Kérem,
engedje meg, hogy öntQl is elkívánjak némi rokonszenvet, legalább
annyit, hogy az utazás idQtartamára felajánljam a védelmemet.
Milde bájos, hamiskás mosollyal, amely azonban mentes volt
minden kacérságtól, így szólt: - Úgy hiszem, ahhoz elegendQ lesz
annyi rokonszenv, amennyit sikerült már ébresztenie bennem. Ha
nem is vagyok félénk természet, és a körülmények már korán arra
kényszerítettek, hogy önállóan vigyázzak a bQrömre, mégis szívesen
elfogadom az ajánlatát, amennyiben férfisegítségre lesz szükségem.
Nem kizárt ilyen hosszú úton.
- Fogadja érte leghálásabb köszönetemet, nagyságos kisasszony -
mondta a férfi, és meghajolt.
- Ó, kérem, a nagyságos kisasszonyt nyugodtan el is hagyhatjuk.
Nem idQszerq, és különben is, ha elfoglalom az állást, kénytelen
lenne megint másképp szólítani.
- Hogy szólíthatom tehát? - kérdezte a férfi.
- Hívjon egyszerqen csak Volkner kisasszonynak! Ezzel tehát én
is bemutatkoztam önnek.
- Köszönöm, Volkner kisasszony. Feltételezem azonban, hogy
feltartottam, és meg óhajtja kezdeni fedélzeti sétáját.
- Igen, ez volt a szándékom.
- Csatlakozhatom önhöz, vagy inkább egyedül óhajt lenni? - Ha
nincs jobb dolga, velem tarthat.
- Jobb semmi esetre sincs. Pszintén szólva égek a vágytól, hogy
még egy kicsit élvezzem a társaságát. Mert én is kombinálok. Ha
ugyanis ön jó barátja Hagenau úr nagynénjének, akkor tud nekem
némi felvilágosítást adni a Subraja-szigetrQl általában, de
legfQképpen Péter Hagenau úrról.
- Tehát a kíváncsiság az ön elQzékenységének mozgatórugója? -
tréfálkozott Milde.
- Ó, kérem, Volkner kisasszony, ne ítéljen ilyen szigorúan!
Tekintse inkább tudásvágynak! - kérte nevetve a férfi. - Ugyanis
semmi egyebet nem tudok azon kívül, hogy egy csatornát kell
építenem Subraján, és hogy ezen a szigeten egy német, név szerint
Hagenau az egyeduralkodó. ÖntQl hallottam most azt is, hogy
Hagenaunak van egy lánya. S mivel ön szemmel láthatóan jól
informált, remélem, még többet is meg fogok tudni öntQl.
- Mindent el fogok mondani, amit csak tudok, doktor úr.
És a maga nyugodt módján elmesélte, hogy Péter Hagenau
mintegy tizenkét éve tulajdonosa Subrajának, ahol nagy vagyonra tett
szert, és ez idQ alatt az egyetlen fehér ember volt a szigeten. Arról is
beszélt, hogy Péter Hagenau súlyos csalódás miatt menekült a
magányba, és többé nem tért vissza Németországba, nehogy
újraéledjenek a fájdalmas emlékek. Rudolf Bergen érdeklQdéssel
hallgatta.
- Mennyi idQs is Péter Hagenau lánya? - kérdezte.
- Tizenhét éves.
- Szentséges ég! És ott él egyedül a minden bizonnyal mqveletlen
bennszülöttek között? - kérdezte szánakozva.
Milde szándékosan nem mondta el neki, hogy Q hivatott arra,
hogy a kis szigethercegnQt megtanítsa a legszükségesebb társasági
formaságokra. Ezért aztán azt sem árulta el, hogy Lia Hagenau
szemlátomást jól érzi magát a maláj lakosság körében. Csak annyit
mondott: - Ezért megyek oda, mint az ifjú hölgy társalkodónQje.
A férfi nevetett.
- Tehát, Volkner kisasszony, mi fogjuk képviselni Subraján a
serkentQ, friss szellemet! - Látom, nincs ellenére.
- Hála istennek, mintha nekem találták volna ki ezt a feladatot.
Azóta érzem újra jól magam, mióta reményem van egy kis
pénzkeresésre.
- Olyan pénzéhes? - csipkelQdött a lány. A férfi elkomolyodott.
- Félre a tréfával, Volkner kisasszony, borzasztó helyzetben
voltam. A körülmények folytán a szokásosnál gyorsabban
összeismerkedtünk, és ön értelmes ember. Ezért nem csinálok titkot
abból, hogy Hagenau úr megbízása szörnyq helyzetbQl mentett ki.
Nemrég fejeztem be a tanulmányaimat, és fizetés nélkül dolgoztam
egy nagyüzemben. Csakis azért, hogy gyarapítsam a tudásomat. Nem
is lett volna baj, hogy nem keresek rögtön, ha életben marad a
nagybátyám, aki fedezte tanulmányaim költségét. A halála azonban a
tönk szélére juttatott. Sokáig hiába próbáltam állást szerezni, de aztán [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • supermarket.pev.pl
  •