[ Pobierz całość w formacie PDF ]

rendszeresen haladt tovább mindenen. MindenrQl pontos leltárt vett
fel. Porcelánt, ezüstöt, üveget, kristályt, konyhaedényeket, fehérnemqt,
ételnemqt és borokat  mindent pontosan elkönyvelt. A porcelán- és
üvegszervizeket, amelyekbQl sok hiányzott, mert ami eltörött, azt
gondatlanul félredobták, ahelyett, hogy utána pótolták volna,
kiegészíttette. Azután a legügyesebb és legmegbízhatóbb leányokat
megbízta ezeknek a holmiknak a felügyeletével úgy, hogy felelQssé tette
Qket minden egyes darabért.
A konyhával, az ebédekkel és vacsorákkal is sokat foglalkozott Lia,
és mindenhol ügyes újításokat vezetett be.
Eleinte mindez természetesen nagy felfordulást okozott, és Alice
asszony fölényes modorában gúnyolódott Lia buzgalma felett.
- Még sohasem volt nálunk ekkora felfordulás, mint amióta te
rendet csinálsz  gúnyolódott egyszer ebéd közben.
Lia nyugodt maradt.
 Csak várj még, kérlek, néhány hétig, mama, míg mindent
alaposan rendbe hoztam, akkor majd nem lesz hiány a kényelemben és
rendben. Természetesen simán nem lehet mindent keresztülvinni 
válaszolta.
 Nem erQlteted meg magad túlságosan, Lia?  kérdezte Hannó
aggódva.  Úgy veszem észre, reggel te vagy az elsQ a munkánál és este
te hagyod legkésQbb abba.
 Ehhez meg vagyok szokva, Hannó, és nemsokára majd több
pihenéshez jutok. Kérlek, engedd nyugodtan, hogy elvégezzek mindent,
amit szükségesnek látok.
Hannót egyáltalában nem érintette kellemesen, hogy Lia ilyen
megfeszített erQvel dolgozott, már csak azért sem, mert így alig maradt
ideje az Q számára. Azonban belátta, hogy ezen nem lehet változtatni.
 Természetesen nem akarlak semmiben sem megakadályozni, de
attól félek, hogy túlerQlteted magad.
Lia azonban egyenesen haladt elQre a kitqzött célja felé, hogy mindig
legyen munkája, és ne maradjon ideje a gondolkozásra.
Joachim bácsi természetesen még sokszor a zsebébe nyúlt, ha
Liának egyet-mást be kellett szereznie, amihez nem volt elegendQ pénz
a rendelkezésére. Azonban mindent ellentmondás nélkül megadott, ha
Lia azt mondta:
 Szükség van reá, Joachim bácsi!
Alice asszony eleinte mindent némán nézett végig, azután
változtatott a viselkedésén, és mindent elkövetett, hogy a fiát ellene
ingerelje.
 De kérlek, Hannó, neked már semmi szavad nincs itt, FelsQ-
Lankwitzon? A feleséged korlátozatlanul tesz- vesz, Brandner már csak
vele akar tárgyalni, és elnéz a te fejed felett  mondta egy napon.
-Hiszen Lia jobban is ért mindenhez, mint én  válaszolt Hannó
nyugodtan.
 Olyan bizonyos vagy ebben? És mennyi pénzt ad ki, sokkal többet,
mint én valaha is! Csak úgy repül ki a pénz az ablakon mindenféle
haszontalanságra. És ha most Joachim bácsi is adja a pénzt, akkor is
bizonyosan a te számládra írja. Velem kicsinyeskedik minden fillérrel,
nekem össze kell húznom magam, mint valami nyárspolgári
asszonynak. Még azt is meg kell tagadnom magamtól, hogy télire új
bundát vásárolják, amelyre olyan nagy szükségem volna. És Lia
kívánságainak a teljesítésére mindig van elegendQ pénz. Okvetlenül
beje kell szólnod ebbe a dologba.
Azonban Hannó hallgatott. Hagyta, hogy Lia kedve szerint
intézkedhessen mindenben.
Lassan megértette Lia célját, és napról napra nagyobb érdeklQdéssel
kísérte a munkáját. Egyrészt unalmában, másrészt mert mindig
vágyódott a társasága után, gyakran felkereste Liát ott, ahol éppen
dolgozott.
Így lépett be egy napon a kamrába, ahol a porcelánt. üveget és
ezüstnemqt tartották. Lia egyedül szorgalmatoskodott ott. Kikereste a
mintákat, hogy beküldhesse a gyárba, és gondosan feljegyezte a
hiányzó darabokat.
 Nézd, Hannó, ebbQl a gyönyörq kávészervizbQl is hiányzik négy
csésze és három tányér. Egyetlen szerviz sem ép az egész háztartásban.
A személyzet hallatlanul könnyelmqen bánt ezekkel az értékes
dolgokkal  mondta Hannónak, amikor belépett hozzá.
Hannó: felemelt egy csészét és megnézte.
 Ezeket ritkán láttam használatban, Lia, csak ha nagy vendégség
volt nálunk. Nagyon szépek; kár, hogy a szerviz már nem teljes.
 Majd megkísérlem a hiányzókat beszerezni a gyárból. Nézd csak,
ez az egész lista csupa hiányzó porcelán,
Hannó futólag végignézte a feljegyzésékét, miközben Lia tovább
dolgozott. Annál tovább nyugodott a pillantása a feleségén. Egyszerq,
kényelmes, erQs szövetbQl készült háziruhát viselt, fölötte nagy
munkaköténnyel, amely kiemelte karcsú, ifjúságtól duzzadó alakját.
Az arca kipirult a munka lázában, fehér homlokára néhány
elszabadult aranyos hajfürtöcske borult. ÜdítQ, friss, fiatal életerQ és
tettrekészség sugárzott minden mozdulatából.
Ismét becsomagolta a ládát, a tartalmát feljegyezte egy cédulára, és
a leltárt reáragasztotta az elülsQ oldalára. Azután felemelte a ládát és a
helyére akarta tenni a széles polcon.
 Ez túlságosan nehéz neked, engedd, hogy én tegyem a helyére.
Lia átengedte a ládát és hátralépett. A szemeiben ragyogás csillant
meg.
 Kissé nehezek ezek a porcelános ládák, de egyik embert sem
hívhattam el a munkájától, mert valamennyinek sürgQs dolga van 
válaszolt, mosolyogva.
 Miért nem hívtál akkor engem?
 Nem akartalak zavarni.
 Engem zavarni? Hálás vagyok mindenért, ami legalább rövid
idQre megment az unalomtól.
Lia lehajtotta a fejét, hogy elrejtse szemei ragyogását.
 Tehát unatkozol?  kérdezte látszólag csodálkozva.
 Azt elképzelheted! Nem segíthetnék neked máskor is?
Lia kisimította a haját a homlokából, mintha melege volna.
 Örömmel elfogadom a segítséged, ha kedved van hozzá. Még át
akarom nézni itt ezeket a ládákat. Lennél olyan szíves nekem a
legközelebbit ideadni? Csakugyan túlságosan nehezék nekem.
Hannó izmos karjaival könnyedén leemelte a ládát és felnyitotta a
fedelét. Lia önkénytelenül -is mosolygott a buzgalmán.
 Úgy látszik, csakugyan unatkoztál, Hannó, ha még ez a munka is
Örömet szerez neked  mondta, elrejtve az örqrnét. Jól jel volt, hogy
Hannó végre arra vágyódott, hogy hasznossá tegye magát.
 Borzasztóan, Lia! Nem tudom, mit kezdjek itt az idQmmel. Igazán
örülök, ha segítségedre lehetek.
Egy darabig derülten beszélgettek egymással, mint jópajtások.
Azután Lia látszólag mellékesen megjegyezte:
 Holnap reggel kimegyek Brandnerrel az erdQbe, hogy kiválasszam
a fenyQfák közül, amelyeket kivágatok az idén karácsonyra. Itt a
legfQbb ideje, hogy elQkészítsem az embereknek az ajándékokat. Ez
ismét igénybe fogja venni néhány napon át minden idQmet.
Hannó csodálkozva nézett reá.
 De hiszen ezt nyugodtan rábízhatod a házvezetQ nQre, mindig Q
maga osztotta ki a személyzetnek a karácsonyi ajándékokat. Mama
sohasem törQdött ilyen dolgokkal.
 Én azonban mégis magam akarok intézkedni, Hannó. Ha
megkívánjuk az embereinktQl, hogy örömmel teljesítsék a
kötelességüket, akkor nekünk is érdeklQdést kell mutatni irántuk, és
részt kell vennünk az apró örömeikben és bajaikban, Alsó-Lankwitzban
mindig Joachim bácsival együtt magunk feszítettük elQ az ünnepet, és
mindig már jó elQre igyekeztünk kitudni apró kívánságaikat. És mennél
ünnepélyesebbé kell tenni az ajándékok átadását. Ezt hozzáértéssel és
egy kevés fáradsággal el lehet érni nagyobb kiadások nélkül is.
Hallottad volna, hogy a mosókonyhában hogy felragyogott a mi
cselédlányaink szeme, amikor a két alsó-lankwitzi kisegítQleány
elmesélte nekik, hogyan szokták náluk megünnepelni a karácsonyt, és
erre én megígértem nekik, hogy a jövQben ez nálunk is így lesz FelsQ- [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • supermarket.pev.pl
  •